Imák...

69./ Látom, Uram, hogy jobban nem vesz körül egy alattomos ellenség sem, mint a

   hatalmas önszeretet, melynek igája alatt az eszem használata óta

   sóhajtozom, és az érzéki bűnök terhe, súlya. De mire való a bűnök

   összehasonlítása! Mind egyenlő volt, mert legkisebbikük is sokkal többet

   nyomott, mint szeretetem súlya. Adj, Uram, nekem könnyeket, hogy

   megsirassam őket, érzem ugyanis, hogy még nem bántam meg eddig eléggé. Óh,

   végtelen a Te jóságod bűneimmel szemben, Uram! Felteszem magamban, hogy a

   Te támogató kegyelmeddel életemnek minden napján megbánom őket.

70./ Mi ez  az evilági  élet? Egy  kis göröngy  a lét  Himalájához képest!  Egy

   pillanat az évmilliárd mellett! Nem ott kezdődik-e az igazi Valóság a Nagy

   Kapun túl? Micsoda távlatok nyílnak majd meg ott előttünk! Micsoda  űrökbe

   pillantunk majd  bele! Micsoda  mélységekbe  és magasságokba  szédül  bele

   tekintetünk! Micsoda  fényözönöket fogunk  látni. Törpék  és hangyák,  mi,

   hogyan fogjuk szégyellni, hogy idelenn, olyan szörnyű nagynak értékeltük a

   semmit, és olyan értetlenül ráztuk le figyelmünkről az igazán nagyot.

   Te  vársz  ott  miránk,  te  egyedül!  A  többi  semmi  Tehozzád   képest.

   Mennyország,  szentek  egyessége,  viszontlátás,  egymásra  borulás,  örök

   ujjongás, paradicsomkert, amelyben boldogan járunk.

   Nem! Mindez semmi tehozzád képest; te egyedül is mennyország vagy, duzzadó

   élet és bűvölő báj, el nem engedő, örökre betöltő, a boldogságnak  sikoltó

   fokaira emelő szépség.  Ó, bocsáss  meg, hogy valaha  mást is  szerettünk,

   mint téged!

71./ "Uram, te egyszer  megtanítottál a  hullámokon járni,  vezess most  biztos

   lábbal át ezen  a kőtengeren, amely  felé közeledem" -  így imádkozott  az

   apostol, amikor  az  ostiai  kikötő  felől  vezető  úton  a  főváros  felé

   vándorolt.

   Eljött az  a  nap,  amikor  a  császár kopói  Pétert  is  elfogták,  és  a

   Mamertinusi börtön  sötétjébe vetették.  Péter azonban  a börtönben  is  a

   fény, a szabadság és az élet üzenetét hirdette. Csendes éjszakákon, amikor

   szenvedésének társai  tompa álomba  merültek,  az Úrhoz  imádkozott.  Maga

   előtt látta Mesterét, és hallotta, hogy e szavakat mondja: "Amikor  fiatal

   voltál, felövezted  magad,  s  oda  mentél,  ahová  akartál.  De  ha  majd

   megöregszel, kiterjeszted karod, s más  fog felövezni, és oda visz,  ahová

   nem akarod".

   "Uram, te  mindent  tudsz,  azt  is tudod,  hogy  szeretlek!"  -  suttogta

   ismételten maga elé.

72./ 86 év  óta szolgálok  Krisztusnak és  sohase bántott  meg engem,  -  miért

   bántanám meg Uramat, aki megváltott?

   (Szent Polikárp)

73./ Uram, Jézus, édesanyád  közbenjárása által  kérem tőled  azt a  kegyelmet,

   hogy egész életemben  hű maradhassak  hozzád. A hűség  kegyelmét add  meg,

   amely erősebb a halálnál, és a síron túl is él.

   Apostolodnak  lenni  valami  egészen  mást,  sokkal  többet  jelent,  mint

   elszálló lelkesedést, átmeneti  elfoglaltságot. Add,  hogy ezt  mindjobban

   megértsem!

   Kitartó odaadásra van itt szükség!  Ezt az odaadó lelkületet pedig  komoly

   életprogrammal kell ébren  tartani, hogy a  veled való szoros  kapcsolatom

   egy pillanatra se szűnjék meg!

   És ha este fáradtan  tekintek vissza napi  munkámra, küldd rám  áldásodat,

   töltsd el szívemet új örömmel!

   Szítsa lángra újra a belőled  áramló erő buzgalmam hamvadó parazsát,  hogy

   világító fáklyaként éljek, hűségesen a körülöttem terjedő sötétségben!

   Uram, Királyom! Gyújts bennem szent tüzet! Hogy izzó lelkesedéssel, friss,

   fiatalos lendülettel a te szent ügyedet szolgáljam.

   Erős kezű, rugalmas  emberekre van  most szüksége  a világnak.  Olyanokra,

   akiknek élete érték: tevékenység és tüzes szeretet.

   Uram, én ilyen akarok lenni!

74./ Örök Asszony, te  anya és szűz,  te testben és  lélekben megváltónknak  és

   Istenünknek Anyja vagy. Tehát egyháza  minden tagjának anyja, igazi  anyja

   vagy.

   Szereteteddel közreműködtél az egyház híveinek érdekében. Egyetlen vagy az

   asszonyok között, aki anya és szűz vagy: Krisztus Anyja és Krisztus Szüze.

   A föld szépsége és ragyogása vagy te, Szent Szűz, a szentegyház példaképe!

   Istenanya, általad, egy asszony által van az élet és a halál megszentelve!

   (Szent Ágoston)

75./ Szűz Mária,  Jézus Anyja,  őrizd meg  szívemet, hogy  gyermeki, tiszta  és

   átlátszó legyen, mint a forrás! Adj nekem egyszerű szívet, amely mentes  a

   sötét kételyektől!

   Szívet, amely adakozó, és részvétet érez a szenvedők iránt! Erős szívet,

   amely sohasem kicsinyhitű és csüggeteg! Hűséges és nemes szívet, ami semmi

   jót nem felejt, és semmi rosszat nem tesz.

   Szívet,  amely  Jézus  Krisztus   ügyéért  lelkesedik,  amelyet   Krisztus

   szeretete megsebzett, és ez a seb csak az égben gyógyul meg!

76./ A Kereszt himnusza

   Most minden földi szenvedés

   dicsérje az Urat:

   Dicsérje Őt szegénység és száműzetés,

   Dicsérje Őt csalódás, kitagadottság, hontalanság,

   Dicsérje Őt oltatlan szomj és nyugtalanság.

   Dicsérje Őt fénnyel tusázó kincs elme,

   Dicsérje Őt a Természet sötét gyötrelme...

   Dicsérje Őt szeretet kínja: szent és drága.

   Dicsérje Őt a lélek árvasága.

   Dicsérje Őt a lelki börtön, szellemek fogsága.

   Dicsérje Őt a bűnnek mardosása.

   Dicsérje Őt a bűnbánóknak sóhaja.

   Dicsérje Őt múlások vontatott jaja.

   Dicsérje Őt halál keserves végcsapása is...

   Mert boldog lett a földi kín:

   beléje szeretett

   a Szeretet...

   Íme a Kereszt fája, min

   a világ Üdve megfeszíttetett...

   (Gertrud von Le Fort)

77./ Uram, Istenem,  szívből  bánom  egész életem  minden  vétkét,  mert  ezzel

   rászolgáltam büntetésedre;  mivel hozzád,  legnagyobb jótevőmhöz  hálátlan

   voltam; különösen pedig  azért, mert téged,  végtelenül jó Istent  ezáltal

   megbántottalak!

   Ígérem, hogy életemet megjavítom, és  többé nem akarok vétkezni.  Jézusom,

   add ehhez kegyelmedet!

78./ Uram, Jézus Krisztus, ismét  azokkal  a  bűnökkel  vádolom  magam,  mint

   legutóbb. Alig tudok neked valami előrehaladásról beszámolni. Újra csak

   gyarlón szolgáltam neked. Pedig jó, igaz, nemes lelkű akarok lenni, neked

   akarok szolgálni, téged  akarlak teljes szívemből  szeretni. Mégis milyen

   messzire eltávolodtam ettől a szándékomtól! Sajnálom és bánom.

   Legközelebbi  alkalommal  töredelmesebben  vallom  be  helyettesednek,   a

   gyóntató atyának bűneimet. Ígérem, kifejezetten megjelölöm egyik gyakran

   előforduló hibámat, amelynek leküzdésén  a következő gyónásomig  fáradozni fogok.

79./ Atyám, vétkeztem ellened - mondom én is a tékozló fiúval - már nem  vagyok

   méltó, hogy  fiadnak  nevezz.  Képmásodra  teremtettél,  nagy  feladatokra

   hívtál, és  én  megbántással  válaszoltam  cselekedeteimben,  beszédemben,

   gondolataimban. Én vétkem, én igen nagy vétkem!

   De rád tekintek, Uram, a te Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében,  aki

   értem is  vérét  ontotta a  kereszten:  bocsásd meg  bűneimet,  vétkeimet,

   gyöngeségeimet!

   Te  vagy  az  örök  szeretet,  fogadj  ismét  gyermekeddé,  és  tarts  meg

   kegyelmedben! Tiéd akarok lenni, tiéd akarok maradni mindörökre.

80./ Isten anyja, aki gyöngéd anyai szeretettel vetted körül Názáretben az ifjú

   Üdvözítőt, segíts nekem, hogy én is Isten gyermeke maradhassak!

   Istenem, mindenemet  neked köszönhetem:  életemet, szüleimet,  barátaimat.

   Olyan sokan vannak, akik mindezeknek  nem örülhetnek: a vakok, a  betegek,

   az elhagyott gyermekek, az éhezők.

   Most minden  bűnömet teljes  szívemből bánom,  és nem  szeretném őket  még

   egyszer elkövetni. A te segítségeddel azon fogok fáradozni, hogy többé  ne

   vétkezzem.

   Szűz Mária, Isten anyja, könyörögj értem most, amikor megvallom vétkeimet,

   amelyek eltávolítottak engem szent Fiadtól!

81./ Uram,  Üdvözítőm!  Vétkeztem.  A  pillanat  örömeiért  föláldoztam  a   te

   barátságodat. Elhagytalak,  s ezzel  elvesztettem  a lelkem  békéjét.  Úgy

   tettem, mint aki tudja, mit akar,  és szabadon meg is tehetné, amit  akar.

   És mégsem ismertem meg a jót! Most bűnömnek szolgája lettem.

   Érzem, hogy süllyedni, romlani engedtem magam, hogy hagytam elhatalmasodni

   rossz szokásomat, amely gúzsba kötött. Azóta mindenben visszaestem:  nincs

   kedvem a  munkához,  tanuláshoz,  elfelejtettem  nemes  céljaimat.  Milyen

   boldog is voltam, amikor még a kegyelem állapotában éltem!

   Uram segíts, könyörülj rajtam, fogd meg  a kezemet, és ments meg!  Egyedül

   csak te segíthetsz rajtam, te menthetsz ki ezekből a bilincsekből!  Hiszen

   én szeretlek téged! Ne engedd elveszni barátodat!

   Bízom irgalmasságodban, s alázatosan beismerem bűneimet. Kérlek, töröld el

   őket, és segíts új életet kezdenem.

   Szűzanyánk, adj erőt, hogy el  tudjam hagyni  azt az  utat, amelyen  csak

   ürességet találtam, és add, hogy ezután szent Fiadat kövessem!

82./ Uram, te lettél menedékünk,

   nemzedékektől nemzedékekre.

   Mielőtt még a hegyek lettek, a föld és a világ megszülettek,

   te vagy Isten öröktől örökig.

   A halandót ismét porrá teszed,

   s mondod: ,,Emberfiak, a porba térjetek!'"

   A te szemedben ezer év,

   akár a tegnap, úgy tűnik tova,

   s mint egy őrállás éjszaka.

   Te elragadod őket: olyanok lesznek, mint a hajnali álom,

   és mint a fűnek sarja nyáron:

   Reggel kisarjad, fölvirul,

   estére lekaszálják, elkonyul.

83./ Adj nekem, Istenem, gyermeki szívet, hogy higgyek, gyöngéd szívet,  hogy

   szeressek; erős szívet, hogy bátran cselekedjem!

   Adj gyermeki hitemhez biztonságérzetet, nyugalmat, a szerető gyöngédséghez

   tisztaságot  és  bensőséget,   a  férfias   tetterőhöz  alázatosságot   és

   bizakodást!

   Ha mindezt megadtad nekem, ezzel már elég gazdag vagyok, s minden imámat

   meghallgattad.

84./ Tekintet nélkül arra,

   hogy másoknak tetszik-e vagy nem,

   tekintet nélkül arra, hogy látják-e vagy nem,

   tekintet nélkül arra, hogy lesz sikere vagy nem:

   tedd a jót!

   Tégy minden jót, amit megtehetsz,

   ott, ahol vagy,

   úgy, ahogy teheted,

   akkorát, amekkorát tehetsz,

   de mindig, szüntelen ez legyen a programod!

   (Sík Sándor)

85./ A meggörnyedő emberi  test nem  olyan, mint a  mérleg. Nem  kilóra méri  a

   rárakott terheket. Könnyen emeli azt, amit  jókedvvel cipel,  sokszorosan

   nehéz   neki   az    értelmetlen   teher.   Mi   volna   keservesebb    a

   kereszthordozásnál? Krisztus akarta látni a  láthatatlant: hogy  értelmük

-->
				

				
				
				    
            
                
                
        

    

        

        
    


    

        

            
                            
                    Facebook
                
                        
                            
                    Tumblr
                
            
            
                            
                    Tweet
                
            
            
                            
                    Pinterest
                
            
            
                                            
                    Tetszik
                
                

                    0